Azon a sűrű televényen, amelynek formálódását elénk állította Gribaudi könyve középső részében, elkerülhetetlenül és természetes módon indul be az átpolitizálódás: „nem csupán a párizsi munkaszervezést, hanem az egész társadalmat tekintve az uralmi viszonyok valóságának éles és korábban ismeretlen…

A kép, amelyet a polgári osztály képviselői közvetítenek nekünk a városról, igen messze van attól, amit a társadalomtörténet ma elő tud állítani a párizsi belső kerületek „valóságáról”. Lássuk, mire képes Gribaudi!   A dinamikák megértését a forradalom okozta változásokkal kell kezdeni. Mondjuk…

    A 19. század fővárosának fantazmagóriái – a passzázsok, a világkiállítás csarnokai, Haussmann bulvárjai, vagy akár maga a lajosfülöp, az enteriőr – tehát mindaz, amit a modernitással azonosítunk, annyira erős reprezentációvá ülepedett, hogy nemigen veszünk tudomást arról, volt ennek a városnak…